Gusteau

Az étterem egy csöndes mellékutcában található. A Gusteau kicsit „eldugottabb”, mint például az encsi Anyukám mondta, melyről tv-ben, újságban, baráti körben, facebook-on is sokat lehet hallani. A Gusteau-ról egyedül egy tavaszi wellness-ezésünk alkalmával hallottunk. Rácalmáson töltöttünk pár napot, és a szállásunk egyik programja egy furmint tematikájú borvacsora volt, melyen a mádi Szent Tamás pincészet furmint tételeit kóstoltuk. Mint kiderült a Szent Tamás pince birtok központ egyben egy – a top50 listában is szereplő – éttermet rejt magában, ez a Gusteau. A borok ízlettek, az étterem számunkra kötelező darab, így már akkor eldöntöttük, hogy egyik kirándulásunk része lesz.Kellemes környezet, az idő tökéletes egy teraszon elfogyasztott ebédhez. Az épület, a kert, a macskakő és a növények remek összhatást keltenek, csöndes, kellemes hely. Rajtunk kívül még két pár ebédel – kicsit kevésnek tűnik, de mivel a két főétkezés közötti időszakban érkeztünk, nem tulajdonítunk ennek jelentőséget.
			Látogatás	2014. augusztus
			Kiszolgálás	kifogástalan
			Étlap	szezonális, kevés fogás
			Borválaszték
			Árszinvonal
			Terasz	van
			Parkolás	saját parkoló
			Gyermekmenü	nincs
			Gyermekbarát	-
			Budapesttől	218 km
			Tipp	Tokaj-hegyaljai kirándulások megkoronázása lehet
			Honlap	Gusteau

A szezonálisan változó étlapon mindössze 5 főétel szerepelt. Izgalmasan hangzott mind egytől-egyig, mind különböző húsból készült.A pincér az ételrendelés elején jelezte, hogy az öt főétel közül egyet sajnos nem áll módjukban elkészíteni. Kár érte, talán erre jobban kellene figyelniük. Persze előfordulhat, hogy az éhes utazó épp azon az egy napon tévedt be az étterembe, mikor kifogytak az alapanyagból. Sebaj, a malaccsászár és a bőrén sült csirke, izgalmas kiegészítőivel megfelelő választás volt. Mellé a pincér által javasolt bor is passzolt. A leves felszolgálása – ahogy több hasonló étteremben is – itt is két részletben történt. Először a levesbetét érkezett a tányérokon, majd a finom kacsaleves rögvest utána külön levesestálban. Az ételek ízletesek voltak. Mindketten elégedetten végeztünk az első két fogással. Jöhet a desszert. Itt ettem életemben először ilyet és mennyire nem bántam meg. Vaníliafagylalt, olivaolajas pite és durvára tört só. Amint ezt meghallottam, meg akartam kóstolni, kíváncsi voltam, mint mindig. Csodás volt.

Mivel idő szűkében voltunk, sokat nem pihentünk az ebéd után. Kellemes meglepetés volt, hogy a gasztroélményről tanúskodó emlékként kért szignót teljesítendő, maga a séf jött ki asztalunkhoz és így lehetőségünk nyílt pár mondatot beszélni vele az elfogyasztott ételekről és a „vidéki fine-dining helyzetről”. Kértük a számlát, sajnos mobil terminál hiányában itt is a pénztárgépnél kellett fizetnünk. Ettől függetlenül elégedetten távoztunk. Személy szerint estig a sós-olajos-vaníliás desszertről beszéltem, talán ennél nem kell nagyobb elismerés.