2024. március 29., péntek
Auguszta névnapja

Gusteau

2014-09-21 15:36 | Nézettség: 262
Helyszín Mád. Kora őszi, napsütéses szombat délután. Egy kisebb természetjáró túrát tettünk a Bükkben és a Zemplénben, - délután 2 óra lévén - meglehetősen éhesen érkeztünk meg a Tokaj-Hegyalja lábánál fekvő Mádra. A városba érve táblák mutatják az útvonalat.
Gusteau
Az étterem egy csöndes mellékutcában található. A Gusteau kicsit „eldugottabb”, mint például az encsi Anyukám mondta, melyről tv-ben, újságban, baráti körben, facebook-on is sokat lehet hallani. A Gusteau-ról egyedül egy tavaszi wellness-ezésünk alkalmával hallottunk. Rácalmáson töltöttünk pár napot, és a szállásunk egyik programja egy furmint tematikájú borvacsora volt, melyen a mádi Szent Tamás pincészet furmint tételeit kóstoltuk. Mint kiderült a Szent Tamás pince birtok központ egyben egy – a top50 listában is szereplő – éttermet rejt magában, ez a Gusteau. A borok ízlettek, az étterem számunkra kötelező darab, így már akkor eldöntöttük, hogy egyik kirándulásunk része lesz.Kellemes környezet, az idő tökéletes egy teraszon elfogyasztott ebédhez. Az épület, a kert, a macskakő és a növények remek összhatást keltenek, csöndes, kellemes hely. Rajtunk kívül még két pár ebédel – kicsit kevésnek tűnik, de mivel a két főétkezés közötti időszakban érkeztünk, nem tulajdonítunk ennek jelentőséget.          
     Látogatás  2014. augusztus  
     Kiszolgálás  kifogástalan  
     Étlap  szezonális, kevés fogás
 
     Borválaszték  bor  
     Árszinvonal  dollár  
     Terasz  van  
     Parkolás  saját parkoló  
     Gyermekmenü  nincs  
     Gyermekbarát  -  
     Budapesttől  218 km  
     Tipp Tokaj-hegyaljai kirándulások megkoronázása lehet  
     Honlap  Gusteau  
         

A szezonálisan változó étlapon mindössze 5 főétel szerepelt. Izgalmasan hangzott mind egytől-egyig, mind különböző húsból készült.A pincér az ételrendelés elején jelezte, hogy az öt főétel közül egyet sajnos nem áll módjukban elkészíteni. Kár érte, talán erre jobban kellene figyelniük. Persze előfordulhat, hogy az éhes utazó épp azon az egy napon tévedt be az étterembe, mikor kifogytak az alapanyagból. Sebaj, a malaccsászár és a bőrén sült csirke, izgalmas kiegészítőivel megfelelő választás volt. Mellé a pincér által javasolt bor is passzolt. A leves felszolgálása – ahogy több hasonló étteremben is – itt is két részletben történt. Először a levesbetét érkezett a tányérokon, majd a finom kacsaleves rögvest utána külön levesestálban. Az ételek ízletesek voltak. Mindketten elégedetten végeztünk az első két fogással. Jöhet a desszert. Itt ettem életemben először ilyet és mennyire nem bántam meg. Vaníliafagylalt, olivaolajas pite és durvára tört só. Amint ezt meghallottam, meg akartam kóstolni, kíváncsi voltam, mint mindig. Csodás volt.

Mivel idő szűkében voltunk, sokat nem pihentünk az ebéd után. Kellemes meglepetés volt, hogy a gasztroélményről tanúskodó emlékként kért szignót teljesítendő, maga a séf jött ki asztalunkhoz és így lehetőségünk nyílt pár mondatot beszélni vele az elfogyasztott ételekről és a „vidéki fine-dining helyzetről”. Kértük a számlát, sajnos mobil terminál hiányában itt is a pénztárgépnél kellett fizetnünk. Ettől függetlenül elégedetten távoztunk. Személy szerint estig a sós-olajos-vaníliás desszertről beszéltem, talán ennél nem kell nagyobb elismerés.