Három nap az élet - tiszavirágzás

2014-09-09 20:34 | Nézettség: 274

A Tisza rendkívüli különlegessége a nyár elején, alig két hétig tartó tiszavirágzás, mely a folyó jellegzetes, védett kérésze, a Tiszavirág nevéhez fűződik. Köszönhetően a folyószabályozásoknak és a környezetszennyezésnek a tiszavirágzás csak hazánkban megfigyelhető, egyedülálló természeti jelenség.

A tiszavirágzás - mely tulajdonképpen a legnagyobb európai és magyarországi kérészfaj násztánca - június hónapban figyelhető meg a Tisza folyón. A kérészek rajzása - függően a hőmérséklettől, légnyomástól, vízállástól - az Alsó-Tiszán június első hetében, a Közép-Tiszán a második héten, a Felső-Tiszán pedig június utolsó dekádjában történik.

Sajnos a pontos időpontot ezen tényezők miatt nagyon nehéz megjósolni, így a természet ezen színfoltja iránt érdeklődőknek a jelenséggel kapcsolatos híreket érdemes figyelniük. Mivel a tiszavirágzás „kérészéletű”, csupán pár napig tart, így nem lehet turisztikai eseményként felfogni, nem lehet előre tervezett túra részeként biztosan számolni vele, de talán ez is hozzátartozik az esemény varázsához. Egész Európában igazi kuriózumnak számít, hiszen máshol nem látható efféle.

Tiszavirág
(Palingenia longicauda)

a legnagyobb európai kérész, fehér farksertéivel együtt a 12 cm hosszúságot is elérheti. Egy nőstény általában 7-8000 db petét rak a víz felszínére, melyek aztán a víz aljára süllyednek. Ott a lárvák az agyagos fenékbe ágyazzák magukat és az iszap szerves összetevőivel táplálkoznak. Három éves egyedfejlődésük során körülbelül 20-szor vedlenek, a kirajzás ennek a fejlődési szakasznak a végét jelzi.

A tiszavirágzás egy óriási kavalkádnak tűnő, ide- oda röpdöső rovartömeg, mely a folyó feletti légréteget színesítve nyújt páratlan élményt. A látvány mellett a rovarszárnyak sustorgása is különleges hangzású. A tiszavirágzás a folyó életében fontos esemény, ilyenkor számtalan madár és szinte az összes hal a felszínre fölúszó, vedlő, repülő, lehulló kérészeket várja. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, és a víz fölött, a levegőben párosodnak. Röviddel a párzás után a hím elpusztul, a nőstény a vízre ereszkedve a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut.

A tiszavirág jelentős természeti örökségünk, melynek megóvása közös feladatunk.

Ezen kérészfaj egykor egész Európa-szerte elterjedt volt, 1922-ben pusztult ki a Loire-ból, 1952-ben pedig az utolsó nyugat-európai lelőhelyéről, a Rajnából is, így a tiszavirág ma már egész Európában csak a Tiszában és vízrendszerében található meg. Magyarországon Marsigli gróf volt az első, aki 1726-ban megfigyelte és rögzítette a tiszavirágzást a folyón. A tiszavirág 1993 óta védett, és ez a jogszabályi védelem az élőhelyére és minden alakjára kiterjed.

A tiszavirágzás csodája a magyar költészetben is jelen van. Az egyik – tiszavirágzáshoz kapcsolódó – műalkotás neves költőnk, Weöres Sándor nevéhez fűződik.

Weöres Sándor: Tiszavirág

Bóbitás hervadás néz a fák mögül, száraz, csörgő, szőke sás kontyán fénylő álom ül.		Lég ölén, víz körén, mindenütt vagyok, élő szem-szív-szövevény, soha el nem lankadok.

Lég lobog, víz zubog, menny szövi tele: hullámzik, rezeg, ragyog a föld árnyék-köntöse.		Sokezer tetemem gyűlik iszap-ágyon. Vízirózsa-levelen újra megrebben az álom.

tiszavirágzás