Amúgy is ismerősök vagyunk Pannonhalma környékén, de Pannonhalmán belül is egyszerűen megtaláltuk ezt az igazán egyedi építészeti stílusú és különleges elhelyezkedésű éttermet. Debreceni étteremlátogatásunk után ismét örülhettünk, hogy igenis van létjogosultsága az efféle éttermeknek Budapesttől távol is.
Odaérve könnyedén parkolhattunk az étterem alatt elhelyezkedő parkolóházban, díjmentesen. Hozzáteszem a parkolás „szezonban”, mikor az Apátságot megtekinteni kívánó turisták özönlenek a környékre, valószínűleg komplikáltabb. A környezet abszolút extravagáns, a kilátás pazar még a téli szürkeségben is. Előre foglaltunk asztalt, az egy teremből álló étterem többé-kevésbé tele volt. Szinte nem lehet nem ablak melletti asztalt választani, hisz az étterem négy falából kettő csupa üveg. Igazán napsütéses. A szépséges keleti fekvésű terasz – március eleje lévén – még nem üzemelt.
Egyik gyermekünk is elkísért minket az ebédre és szerencsére jókora méretű gyereksarok várta, hogy aztán fenekestül felforgassa. Az étlap választéka a fine dining típusú éttermekben megszokottnál „bőségesebb” volt, igazán izgalmasnak hangzó fogásokkal, és szezonális ajánlattal. „Bőségesebb”? Igen, bőségesebb a megszokott 5-8 főfogáshoz képest majd’ a duplája. A gyereksarok mellett kiemelendő, hogy többféle gyerekméretű, klasszikusabb főétel is választható a kínálatból, mely egy óriási pluszpont a gyerekbarát éttermek listája felé vezető úton. A gyerekkaja nem szerepel az étlapon, a pincértől kell érdeklődni, így gondolom nem is állandó a gyerekeknek szánt menü, hanem a szezonális étlaphoz igazodik.
A mostanában igen divatos marhapofa itt sem hiányzik az étlapról, nagy örömünkre. Divatba jött és mi meg is szerettük, így gulyásleves formájában itt is fogyasztottunk belőle. Igen ízletes volt. A kiscsaj pedig egy bolognai-t turkált meg, de még ez is túlzás, bár ez inkább volt köszönhető az úton elfogyasztott tekintélyes kekszmennyiségnek, mint az étel ízének. Megkóstoltam – gyerekízleléssel is príma volt. Főételek egyikünk malaccsülköt, másikunk nyuszit választott. Az exkluzív konyhai trendeknek megfelelően az ételek tálalva nem teljesen úgy mutatnak, ahogy azt az ember várná. Pontosabban, nem úgy, ahogy a nagyitól megszoktuk. A leves nem annyira leves, benne a zöldségek már el is felejtették eredeti formájukat, csupa miniatűr kockácska, a karfiolos köretben semmi karfiolrózsa, inkább a krumplipürében csillan fel a karfiol íze (vélhetőleg püré formájában tartalmazza). De ez így van rendjén! Nagyon ízletes minden és igazán szép, az árak pedig az átlagnál magasabbak, vidéki étteremről lévén szó, de maximálisan a földön járnak. Ár-érték arányban abszolút rendben van!
És hát a bor…. Természetesen Pannonhalmi Apátsági a választék, a pincér finoman terelget az ételhez és elsősorban az ízlésünkhöz leginkább illeszkedő tételekhez. Hármunk közül egyikünk, azaz én tudtam megkóstolni kétfajta fehérbort. Már ismertem a pincészetet, de a kóstolt borok közül csak az egyiket. Hazafelé menet betértünk a pincészetbe és – a már ismert üveg mellé – vettünk belőle egy egész palackkal.
Külön kedves gesztusnak tartottam, hogy 2,5 éves kislányommal egyetemben mindketten választhattunk az óriás rózsacsokorból 1-1- szálat, mellyel nőnap alkalmából kedveskedett az étterem.
Mivel Pannonhalma közlekedés szempontjából nem a legfrekventáltabb helyen található, így az étterem meglátogatását egy kirándulással egybekötve ajánlom szívesen mindenkinek. Mi is visszatérünk még.
